Történetek a Kancsendzöngáról – Varga Csaba élménybeszámolója a Szent László Napokon
Alig fértek be az érdeklődők Varga Csaba nagyváradi hegymászó vetítéssel egybekötött előadására vasárnap délután. A vár E épületének emeleti termébe pótszékeket hoztak a szervezők, de még így is jócskán voltak olyanok, akik a földön ülve követték a népszerű sportoló beszámolóját a Szent László Napokon.
Kettős céllal indult Varga Csaba április elején a Himalája-hegységben található Kancsendzöngára. Amellett, hogy természetesen a 8586 méteres csúcsot szerette volna meghódítani, eltökélt szándéka volt, hogy az alaptáborban elhelyez egy emléktáblát Erőss Zsolt és Kiss Péter tiszteletére, akik épp öt évvel ezelőtt, 2013-ban, az első sikeres magyar Kancsendzönga-expedíció során tűntek el.
A két hegymászó A3-as lapnak megfelelő méretű emléktábláját magyarországi mészkőből, a rajta található arcképeket pedig bronzból készítette Csák Attila szobrász – mesélte a váradi találkozón Varga Csaba. A Kancsendzönga alaptáborának közepén magasodó sziklába hagyományos hegymászómódszerrel faragta ki a két lyukat, amelyekbe aztán a táblát tartó szegeket erősítette be – az egész művelet csaknem egy órán át tartott.
A csúcshódítás sikertelensége egyébként nem érte meglepetésként Csabát, aki szerint a rossz időjárás miatt előre borítékolható volt, hogy az idei tavaszi mászószezonban próbálkozó mintegy 40 hegymászó közül nem sokan fognak a legnagyobb magasságig feljutni. Így is lett: összesen ketten-hárman érték el a csúcsot, de mindannyian oxigénnel és serpa segítségével másztak, ellentétben Csabával és még egy-két társával, akik pusztán saját erejükre hagyatkozva indultak a Kancsendzönga meghódítására. A nemzetközi csapatnak nagyjából egy nap állt rendelkezésére a vállalkozásra, az előrejelzések szerint ugyanis várhatóan ennyi ideig szünetelt a hóesés. Este indultak a legfölső, 4-es számú táborból a csúcs felé, ami Csaba szerint olyan hiba volt, amit legközelebb már biztosan nem követne el. Az éjjeli metsző hideg miatt ugyanis legtöbben néhány óra múltán már képtelenek voltak továbbhaladni. Csaba 3 óra körül döntött úgy, nem kockáztatja a fagyás miatti végtagvesztést, és 8100 méter körül visszafordul a táborba. Meglátása szerint egyébként Erőss Zsolték is ott követték el a hibát, hogy minden erejüket a csúcshódításra áldozták, és már nem voltak képesek megtenni a visszautat. Hozzátette: azt kicsit bánja, hogy nem jutott el a 8300 méteres magasságig, mert állítólag ott még megtalálható egy holttest, amelyről feltételezhető, hogy Erőss Zsolté lehet, ő pedig szerette volna a hegymászó családjának tett ígérete miatt azonosítani a földi maradványokat.
Az előadás második felében Varga Csaba vágatlan videofelvételeket mutatott az expedícióról, így az egybegyűltek betekinthettek Katmandu nyüzsgő belvárosába, egzotikus kultúrájába, követhették Csaba és társai útját az alaptábor felé, előbb terepjáróval, majd gyalog, legvégül pedig helikopterrel, megnézhették, hogyan áldották meg a helyi lámák az expedíciót, de azt is megtudhatták, hogyan készül a tea és a vacsora a felhők fölött.
