Mit jelent váradinak lenni? Elszármazottak találkozója a 6. Szent László Napokon
Múltról és jelenről az Elszármazottak találkozóján
Mi jellemzi a váradiakat? Az, hogy bárhova is kerülünk a világon, helytállunk. Illetve az, hogy bárhol is éljünk ezen a világon, visszavágyunk. E szavakkal köszöntötte Zatykó Gyula, a Szent László Napok főszervezője a Nagyváradról elszármazottak találkozójának résztvevőit szombat délelőtt a várban.
A programot a Pro Partium Egyesület szervezte, a meghívott vendégeket Farkas László mutatta be: a Budapesten élő, de váradi születésű Rácz Gyula színművészt, a Váradról indult neves blueszenészt, A. G. Weinbergert, a szintén városunkban született Szilágyi Perjési Katalin írót, illetve a sárándi Kozák Anikót, aki énekkel járult hozzá az esemény hangulatához. Dalok és versek színesítették az eseményt, de a fő hangsúly természetesen idén is a beszélgetésen volt, melynek keretében szó esett arról is, hogy annak idején ki miért hagyta el Nagyváradot.
„Egy általam hitelesnek vélt rendszerben akartam megmérettetni magam, és Románia nem volt ilyen hely, és talán ma sem az” – fogalmazott az ismert blueszenész, A.G. Weinberger, arról is mesélve, hogy milyen nehézségekkel szembesült a pályája elején Amerikában. A beszélgetés őszinteségét mutatja az általa tett nyilatkozat: „Én nem vagyok művész, én a szórakoztató iparban dolgozó gitáros vagyok, aki importált egy idegen zenei nyelvezetet”.
Szilágyi Perjési Katalin műkedvelő író a férjével együtt 1989-ben költözött el Nagyváradról a Szeged melletti Algyőre. Írni azért kezdett, hogy „egybefésülje” az itteni és az ottani dolgokat, egyfajta hidat alkotva a két város, Szeged és Várad között.
A beszélgetés során többen felszólaltak, megosztva Váradhoz fűződő érzéseiket, gondolataikat, nemcsak a régmúlt, hanem a jelen, és talán még inkább a jövő vonatkozásában.
