A Szent László koponyacsontjának egy darabját őrzi, egészen pontosan a nyakszirtcsont egy darabját, amit Zichy Ferenc püspök 1775-ben adományozott a nagyváradi székesegyháznak. Ez a herma talán az egyik leghíresebb és legszebb darabja a nagyváradi Szent László Egyházművészeti Múzeum gyűjteményének. A Szent László arcképét idéző ereklyetartót pedig 1892-ben készítették, nem azonos és nem is másolata a Győrben őrzött hermának.
A nagyváradi Szent László Egyházművészeti Múzeum a Mária Mennybemeneteléről felszentelt székesegyház épületében látogatható. Az állandó egyházművészeti gyűjtemény a 2015-ben nagyszabású átalakítási munkálatokon esett át. A megújult, korábbinál gazdagabb, látványosabb és tematikusan is jobban tagolt kiállítás a Vallásturisztikai Iroda munkatársain keresztül várja látogatóit.
Szent László királyunk uralkodása alatt, 1083-ban került sor az első magyarországi szentté avatásokra. A szentté avatások módja szigorúan kötött volt. A szentek kultuszát ünnepnapok őrizték, életüket legendákban foglalták össze. 1083-ban egyszerre avatták szentté I. István királyt és Imre herceget, a mártírhalált halt Gellért püspököt, továbbá András és Benedek remetéket. Istvánnak és kortársainak a szentté avatása politikai tett is volt: László ezzel ország-világ előtt jelezni kívánta, hogy Magyarország a Szent István halála óta eltelt évtizedek súlyos megrázkódtatásai után is keresztény ország maradt, amelynek királya Szent István politikáját folytatja.
A Nagyváradtól mintegy 40 kilométerre található Szentjobb (románul Sâniob, latinul Sancta Dextra) nevét Szent István király kézereklyéjéről, a Szent Jobbról kapta, és elsőként Szent László király nevezte így. Az első magyar király leválasztott jobb karját egy Mercurius nevű szerzetes hozta az akkor Berekisnek nevezett településre 1061 körül, minden bizonnyal azért, hogy az ereklyét megóvja az akkortájt kitört pogánylázadásoktól. A fehérvári királysírnak az első király szentté avatása kapcsán történt 1083-as felnyitása után Szent László elzarándokolt a faluba, amelynek a Szentjobb nevet adta.
Szent László 1192-ben történt szentté avatása után földi maradványait díszes sírba helyezték át. A koponyáját azonban külön választották és mellszobor alakú tartóba helyezték, majd a sír fölé tették. Az ereklyének az igazságszolgáltatásban is szerepe volt, a vallomástevők erre helyezték a kezüket, amikor megfogadták, hogy az igazat fogják vallani. Szent László koponyacsontja ott volt ugyanakkor a nemzet életének minden jelentős eseményénél, így a csaták mezején is.
Feltételezések szerint László királyt kétszer is megkoronázták: először a görög koronával 1077-ben, majd 1081-ben, amikor Salamontól visszakerültek a magyar koronázási jelvények. A legendák szerint elképzelhető, hogy meg sem koronáztatta magát, mivel „égi koronára vágyott”.
A győri bazilikában őrzött Szent László-hermában található koponyaereklye alapján elkészült a lovagkirály arcrekonstrukciója komputerfestési eljárással és készül a király plasztikai arcrekonstrukciója is. A koponyaereklye embertani vizsgálata alapján 50-55 éves, markáns férfit jelöltek meg a szakemberek. A metrikus vizsgálatok alacsony és hátrafutó homlokot határoztak meg, jellegzetességként a csontos szemöldökív kiemelkedését és az orrgyök behúzottságát definiálták. Minderről egy előadást is meghallgathatsz 2015. június 29-én 18 órától a váradi vár Bethlen-termében.
Budapesten a Hősök terén Szent László király szobra is megtalálható: a millenniumi emlékmű bal oldali oszlopsorában, balról a második. Telcs Ede 1911-ben készült szobra.
A Szent László király legenda alapján készült rockoperát a Székelyföldi Napokon mutatták be Csíkszeredában. A művet a néhai Papp-Kincses Emese írta és rendezte színpadra, zenéjét a ROLE együttes szerezte. Az előadás a keresztény értékrend, a hit, helytállás és emberszeretet eszméit sugározza, melyeket Szent László, Erdély védőszentjének alakja testesít meg.
Egyedülálló gyűjteményt jelentetett meg Énekek Szent László királyról címmel Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és társadalomtudomámy karának egyetemi adjunktusa. A kötet a király szentté avatásától, 1192-től kezdve gyűjti össze a róla szóló énekeket, és templomi énekeskönyvként is használható.